kajaaak is the lifeeee

Hát egész nyáron nem jött össze az, hogy irjak pár sort, de őszintén szólva nem volt valami nagy szám nyár... Nem volt semmi extra érdekes... Szinte az egész nyaram a kajakról szólt, de, hogy megérte-e, azt nem tudom eldönteni. Az országos épp ellenkezőleg sikerült, mint ahogy terveztem... Kadét lányoknál négyesben első helyre számítottunk, és nemhogy az első helyről, de még a dobogóról is lecsúsztunk... Párosban, Timivel viszont 3.-ak lettünk, ami még jobban meglepett, mivel nagyon kemény ellenfeleink voltak... Igaz, akkorát még életemben nem eveztem...Alig tudtam kiszállni a hajóból... Bár szerintem, ha a hullámok nem zavarnak meg még az a 2. hely is összejön... Na, de ennek is örülni kell,és örülünk is neki:D Vivivel párosban sem sikerült labdába rúgni,bár döntősek lettünk,de ott már csak 7.-ek lettünk a 9-ből. Előző nap viszont ORSZÁGOS BAJNOK lettem!!!Igen!!! Junior négyesben Timi,én, Bicskei Niki, Brigi felállításban... Három négyes indult, abból kettő a mi klubunktól:D De az egészben az volt a vicces, hogy nem a mi négyesünket, hanem a másikat tartották az esélyesebbnek...Ők is kapták el a Plastexot, nekünk úgy kellett kérnünk a másik klubtól... De már nem bánom, hogy igy alakult, legalább bebizonyítottuk, hogy mi is érünk valamit. Amikor beértünk a célba akkorát sikítottam, hogy csak na.:D Örömünket csak az vette el némiképp, hogy mikor beértünk a célba a Nikii a középső ujját odamutatta a másik Bratstvo-s négyesnek, annak, akit esélyesebbnek tartottak. Aztán jól meg is kapta a Niki a magáét, de megérdemelte, mivel ő nem is jár már két éve edzésre, csak azért került be, mert nem volt ki a négy lány... De mi 3an viszont edzőtáborban voltunk, naponta kétszer is lementünk edzeni... Nah,de ez is elmúlt...:( Pedig úgy szeretném megint átélni azt az érzést, ahogy beértünk a célba:P

Wégeee(:

Áh,hát nagyon nem jött össze, hogy minden nap írjak, mivel egy ''kisebb'' veszekedés támadt anyukám és köztem. Szerinte ugyanis egész nap csak netezek, chatelek... És nem készülök a felvételire...Így kezdődött a veszekedés. De a végén már kígyót-békát mondott rám. Például, hogy drogos vagyok, meg, hogy csak hiába kajakozok olyan örömmel, úgyse lesz belőlem semmi, mert elvisznek 1-2 kisebb versenyre valaki mögé beültetve a kajakba.:'( Ez a mondat azért nagyon rosszul esett, ha 1000 évig élek akkor sem felejtem el. Még ha nagy kajakos is lesz belőlem. Pedig én tudom legjobban, hogy nem lesz belőlem nagy kajakos, de ezt így ilyen formában hallani lesújtó volt. Több ezer darabra is törte a sz1vem. Már kb. 2 hete történt, de azóta sem tudok úgy beszélni anyuval, mint előtte. Sose fogok benne hinni, hisz eddig még csak nem is célzott rá, most meg rám zúdította a gyalázatos szavakat...:'(
Jah,de elérte célját: fele annyi kedvvel sem megyek kajakra, mint előtte... Csak azért megyek el, hogy ne legyek itthon.
A szidáson kívül még a laptopomat is elvette,és el is dugta.
A felvételi amúgy nem sikerült valami jól, pedig aztán rengeteget tanultam. Meg nehéz is volt, de anyu természetesen arra fogta, hogy én nem tanultam, pedig a 112 gyerekből 68 gyereknek nem sikerült a matek...Na,de lényegtelen...:S
És most azon gondolkodok hova menjek suliba? Menjek Bolyaiba,amikor ezt a felvételit így elrontottam, vagy klasszikus gimnáziumba? A szívem Bolyaiba húz, de az eszem a klasszikus gimit diktálja...Segítsetek!Kérlek! Ti hova mennétek helyembe?

rOsSz nAp-.-

Helloka!
A felvételis készülés még mindig olyan ''aktív'' részemről, mint tegnap... Annyira nincs kedvem hozzá. Meg mostanában mindent elfelejtek...Ha meg is tanulom, másnap vagy néha már egy óra múlva sem tudom mit tanultam. De ez még a jobbik eset! néha még azt sem tudom, hogy mit tanulok! Kíméletlenül rossz így felvételire készülni, de meg kell csinálni!
Ma kajakon pedig már tényleg rá kellett, hogy jöjjek, valami nincs rendben... Kivételesen lefelé indultunk, nem felfelé. És valamiért nem élveztem annyira az edzést. Máskor imádtam kajakozni, edzeni,mindig alig tudtam várni, hogy elkezdődjön az edzés! De most alig haladtam, labilis voltam... Máskor majdnem mindig legelöl voltam, most engem kellett várni, billegtem a hajóba, féltem a borulástól, a víztől. Amikor nagy nehezen visszaértünk alig tudtam a kajakból kiszállni, elzsibbadt a lábam.
Az egészben az a szörnyű, hogy bármit is csinálok, vagy épp szenvedek Ő jut eszembe. De nem tudok neki sms-t írni, mert nem tudom a számát, neten pedig már 4 napja nyoma sincs. Viszont nagyon szeretnék Vele beszélni, írni neki. De ha nem reagál rá? Mert esetleg nem akar? És ezt megtudom?...Nagyon félek... Reggel azzal kezdődik a napom, hogy megnézem fent volt/van-e neten...Nem vagyok mániákus, csak hiányzik a beszéde, a nézése, a kedvessége...De vajon ez lenne a SZERELEM? Vagy csak én azt hiszem?

kis pihenés.vagy mégsem?o.O

Helo!
Ma elmentem a barátnőmmel, Orsival görizni a töltésre. (Előtte egy órával érkezett haza a húgom a 24 órás maratonról. Jól felpakoltak apuval. Energiaitalból hoztak egy tonnát, de a csokit sem sajnálták.) Kb. egy óra hosszát göriztünk, de nekem jóval kevesebbnek tűnt. Tök jól éreztem magam, mert végre egy olyan személyt is hallhattam, aki boldog szerelmes, és nem boldogtalan. Tényleg mesébe illő, az ahogy találkoztak,beszélgettek... de nem egy olyan nyálas,megszokott tinimesébe illő, hanem olyan igazi, szép szerelmi történet. Nagyon jó volt hallgatni, és remélem nekem is lesz egyszer egy ilyen szép napom. Bár nem épp úgy néz ki... A szerelmem, a fiú iránt egyre erősebb,de nem tudok hozzá sehogy se közelebb kerülni. Feladni nem tudom. Ahhoz túlságosan belezúgtam. lehet hogy nincs értelme ennek az egésznek, s hogy ez a szerelem az ő részéről nem teljesül be. Most úgy érzem magam, mint egy kis patak, melyből egyre nagyobb folyó lesz. Ugyan1gy vagyok én a szerelemmel. Egyre jobban bele süllyedek. De nem tehetek ellene semmit.Ha meghallom a nevét, vagy meglátom egy képét, elvesztem. Mintha mocsárba lépnék, egyre jobban elsüllyedek...
Na, de befejezem, amit elkezdtem. Görizés után eljött az Orsi, még beszélgettünk, blogot szerkesztettünk.:) Örültem, hogy legalább a délutánom tanulás mentes. Hát a délutánom félig-meddig az volt, de az estém már nem.Mivel mikor anyu haza ért rögtön jött fel, kérte a magyar felvételit, azt csináltatta velem. Azt mondta eltűnt belőlem az ambíció. Pedig szerintem ez nem igaz. Csak jól esik a sok kínlódás, szenvedés után egy kis kikapcsolódás. Hisz szeptembertől kezdve tanultam, ha nem is sokat, kajakoztam, osztályelnökként gyűlésekre jártam, mást tanítottam, ballagást szerveztem, táncoltam, Bolyais felvételire készültem...Na de ha tényleg eltűnt belőlem az ambíció?:O :(

elmúlt egy tanév:D

Életem egyik legfontosabb eseményéről még nem is beszéltem: a ballagásomról! Hát őszintén szólva nem volt valami nagy szám, köszönhetően az időjárásnak, és drága osztályfőnöknőnknek.
A ballagási műsor t1zkor kezdődött,de már 8-kor ott kellett lenni a suliba,mivel előtte misére mentünk, osztályfőnöki óra, fényképezkedés... Ezzel még nem lett volna gond, csakhogy zuhogott az eső.:( Amikor mentünk át a templomba az oszi esernyővel ment, mi meg csak utána esernyő nélkül. De olyan lassan ment, mintha temetésen lettünk volna. A zöld anyagon pedig nagyon látszott a víz. Mondtuk neki, hogy legyen szíves sietni, erre ő megkérdezte, hogy miért.:O
Mise után fényképezkedtünk a tanárokkal, bár fele nem volt ott. Majd még 25 perc szenvedést éltünk át az oszival, aztán kezdődött a ballagási műsor az iskola torna termében. Én az osztályelemzést olvastam fel,amit majd beillesztek a bejegyzés végére. Elég jól sikerült az olvasás, bár a végén már reszketett a hangom. A közös ének is tök jó lett, bár a szerbektől azért tanulhatnánk...Ők fergetegesek voltak...
A diplomaosztásnál az osztályfőnökünk nem mondta el a dicséreteket,pedig a másik 2 osztályfőnök elmondta. És totál úgy jött ki, hogy mi hülyék vagyunk, és senki nem kapott dicséretet. :@ Na, de nemcsak mi,még a szülők is kiakadtak...
az ünnepség után eljött a barátnőm,hogy odaadja a virágot,amit a ballagásomra vett. Örültem ám neki. Bejött egy fél órára a barátnőivel, akikkel tulajdonképpen én is jóba vagyok, és jókat nevettünk,beszélgettünk. Miután elmentek néztem a Szegedi Kajak-Kenu Világkupát. Akkorát nevettem,amikor megláttam a klubunk egyik vezetőjét,hogy a szüleim csak néztek. Este banketon annyira jó volt,hogy még mindig vissza szeretném pörgetni az időt...:)
Itt a prezentáció:
Ballagás

Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap, a ballagás napja. Itt az idő, hogy továbblépjünk, hogy más helyen próbáljunk szerencsét. Előttünk áll még az élet, új, ismeretlen világba lépünk. Mintha csak most kezdtük volna, és most, így az év végén észbe kapunk, nyolc évnek vége, egy újabb osztály búcsúzik. Mikor elsős kisdiákként léptünk be az iskola kapuján, rémülten néztünk erre az épületre. Az első években azt hittük, az iskola csak játék, de rá kellett döbbennünk, komoly az egész. A tanító nénik elindítottak minket, bevezettek az írás és olvasás rejtelmeibe. Felsőben Potocsnik Rozália tanárnő vett át minket, akitől sok támogatást és odaadást kaptunk. Sok új tantárgy, kemény dolgozatok, osztályzatok. Tanáraink nemcsak tanítottak, neveltek is minket. Így nyolcadikosan már szinte felnőttek vagyunk, készek arra, hogy középiskolába járjunk. Az utolsó napokban éreztük igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Ismertük tanáraink és egymás szokásait, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, kiben bízhatunk. Itthon voltunk. Ez az iskola volt ,,második otthonunk” hosszú éveken keresztül, jelentsen hát gyökeret egy életen át. Maradnánk még, de mennünk kell, az emlékek viszont örökre idekötnek minket. Hiányozni fog a hangoskodásunk a folyosón, a sok nevetés és tréfa.
Közösségünk tizennyolc tanulóból áll. Osztályunk tanulmányi eredményben kevésbé, sportban viszont magas szinten jeleskedik. Gergő, akinek élete a labdarúgás, legszívesebben egész nap focizna, ő sosem fárad el. Valentin, az asztalitenisz bajnoka, sikereinek köszönhetően fél világot bejárta. Bence a tekéről áradozik nap mint nap. Viharos szerelmi életében minden második héten más lány töri össze a szívét. Anna szintén sportol. Kajakozik, és emellett minden évben lefutja a maratont. Bízunk benne, hogy sportolóink nagyra viszik majd, elért eredményeik miatt büszkék vagyunk rájuk.
Nenád az osztály mókamestere. Meggyőző könyörgésével mindig belopta magát a tanárok szívébe. Kristófnak mindig más a szenvedélye, néptánctól a főzésig. Alex a sakknak él, valamint ő az osztály focikapusa. Kornél hatodikban került az osztályba Martonosról. Igazi motor őrült. Ádám, aki soha nem hozza a tornafelszerelést, guggolásban már bajnok. Társaságunk új tagja Marković Alex, az idén csatlakozott hozzánk. Ő a számítógépes játékok szerelmese. Zsóka egy művészlélek. Ő rajzokban fejezi ki gondolatait. Petra szeret segíteni másoknak, és jókat beszélgetni, főleg szerelmi életről. Tamara az angol nyelvben jeleskedik, szervezőképessége páratlan az osztályban. Niki a szókimondó, ami a szívén, az a száján is. Lilla segítőkész, akire mindig lehet segíteni. Zsuzsa minden évben küzd a futóversenyeken a dobogós eredményért, de egyelőre még nem sikerült neki. Niki az osztály kertésze. Szerény is, mint a virág.
Szeptemberben egy másik iskola csengője szólít majd a tanulásra minket. Szeretnénk megköszönni osztályfőnökünknek, hogy kedvességével, megértésével és türelmességével kisebb problémák ellenére négy boldog, felejthetetlen évet biztosított nekünk. Sikerült megőriznünk azokat az emlékeket, amiket tanárainktól kaptunk az itt töltött négy év alatt. A sok csodálatos élményt és tudományt, amit az iskola falai közt gyűjtöttünk, sohasem feledjük. Fájó szívvel és könnyes szemmel búcsúzunk és vágunk bele a nagybetűs életbe. A 8.c osztály Szabó Pál idézetével búcsúzik:
Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.

előkészület a felvételire

Amint említettem, már letettem az emelt szintű felvételit a Bolyaiban, de még az általános felvételi hiányzik.:S És azt hiszem ez lesz a vesztem... Mert amikor készültem a Bolyais felvételire,anyu rájött, hogy a mértan nem épp az erős oldalam... És most minden nap megcsináltat velem 5 darab mértanpéldát,a feladatgyűjteményből. :(
De sose nem elejti el, mindig követeli, addig amíg nem viszem. áhhh...
Az előző bejegyzést is alig tudtam befejezni, mert a matek példákat kérte...Persze még csak félig fejeztem be.:D De végül gyors megcsináltam... Hiába, ő az erősebb. xD
És a magyart még nem is említettem...Nem elég, hogy a tanárnő egész évben a példákat íratta velünk ötször, még most is megcsinálok naponta kb. 35 feladatot, ha nem többet...-.-
Kezd uncsi lenni, de amúgy kicsit félek a felvételitől, mivel Vuk-diplomás lettem, ezért a 20 pontból illene legalább 15 pontot elérni mindkettő tantárgyból... Nehéz az élet...De egyszer megkapjuk a kemény munkáért járó jutalmat. Legalábbis remélem! :D

hosszú idő után újra itt

Hát,eléggé lehanyagoltam a blogírást, abba is akartam hagyni,de valamiért hiányzott, főleg miután megnéztem az Álom.net című filmet.:D És ezért folytatom.
Június 5-én felvételiztünk Bolyaiba. 11-kor kellett volna,hogy kezdődjön a felvételi, de mivel csak 11 után értek a suliba Zrenjaninról a szerb szöveggel, ezért csak fél egykor kezdtük el írni a tesztet, mivel azt még le kellett fordítani.
És itt kezdődött a bonyodalom, ami ahhoz vezetett, hogy az utána levő napjaim tönkre mentek.:(
Na,először ABC szerint beosztottak minket a termekbe. Én az első terembe kerültem, és 5.voltam a listán. Már másfél órája írtuk a tesztet,és akkor elkezdtem szédülni, a fejem őrületesen fájni kezdett, majd nem láttam semmit. Félájultan szóltam a tanárnak, hogy rosszul vagyok. Kivezettek. Kint megmosdottam... Aztán visszamentem folytatni a tesztet. Be kellett még karikázni a válaszokat,és még hiányzott 1 feladat. Elég furán néztek rám, de annyira nem zavart. A tanárnő odajött, megnézte a tesztem,azt mondta jó, de nem segített semmit, csak továbbment. Amikor hazaértünk, anya ezt elmondta apunak, aki nagyon mérges volt.... pedig tényleg nem szándékosan csináltam. Azért nem őrültem meg!
Háromtól hatig folyamatosan a Bolyai honlapján nézelődtem, vártam az eredményeket, mert úgy éreztem tűrhetően sikerültek a feladatok. Nagyon kíváncsi voltam, de azt, hogy milyen izgatott és zaklatott voltam,azt nem szeretném még egyszer átélni. És 6 után pár perccel meglett az eredmény. Először nem találtam a kódomat, de amint megláttam, rámeredtem a képernyőre. Percekig ültem a helyemen, teljesen lefagytam.
87 pontom lett!!!!!!!3 teszt volt jobb az enyémnél,meg lett pár velem egyforma is. Rég voltam ilyen boldog...Csak mosolyogtam, és ugráltam, mint a bakkecske.:'D
Anyu a mamánál volt, apu elment valahova. Anyunak rögtön írtam egy SMS-t, de később kiderült, hogy nem vette észre. És kb. 10 perccel az örömkitörésem után hazajött apu. Amikor elmondtam neki, puszit adott, megfogta a telefont, s felhívta a mamáékat. Anyu el sem akarta hinni... Aztán körbe kérdezgettem a barátnőimet, de sajnos se Berynek, se Orsinak, se Ernának, se pedig a Timinek nem sikerült.:(
Szomorú is voltam, de mégis örültem. ):)
Aztán az egyik lánnyal, Noémival, aki szintén bejutott, a következő pár napban összeszedtük azok neveit, akik bekerültek, meg azokét is, akik nem. És Ő is bekerült:DDDDDDD
Aztán elkezdte valaki terjeszteni, hogy kevesebb pontom lett, mint 87, meg,hogy csalással jutottam be, mert megmondták az eredményt....stb. Pedig nem igaz!!!
Ha így is lett volna, azt leírtam volna. xD :S
Aztán meglett a névvel ellátott lista, előtte csak kóddal volt, meg nem volt rendszerezve. És megint 5. lettem a listán!!!:D (amúgy a kajak versenyen is párosban az ötös volt a rajtszámunk,és 2.-ak lettünk, de majdnem elsők)
Az igaz,hogy a negyediknek,meg még a nyolcadiknak is annyi pontja volt,mint nekem, de nem izgat.:) Akkor is boldog vagyok!:)
Azóta már be is iratkoztunk, most már Bolyais vagyok:P