érzések...

Üdv!
Az, hogy minden nap írjak, sajnos nem jött össze. De csak pár nap telt el azóta, amióta írtam, Mégis az érzéseim rengeteget változtak, és az érzelmeim is.
Hétfőn rájöttem: attól, akit annyira szeretek már több, mint fél éve, nem válhatok csak úgy el. És valahol a szívem mélyén nem is akartam elválni tőle. Mert amikor megláttam számomra eltűnt minden, s csak őt láttam, más senkit...
De viszont a felkészítős fiútól sem tudtam megszabadulni. És amikor a legjobb barátnőm bejelentette, hogy egy másik felkészítős lánynak is ő tetszik, aki mellesleg egy időben a legjobb barátnőm volt, olyan rossz, szorongató érzés fogott el.
És kedden rávettem magam, hogy írjak neki egy kommentárt a képére. És válaszolt! Nagyon örültem. De amikor megláttam a többi képénél a kommentárokat összetörtem. Telis-tele szebbnél-szebb lányok kommentárjával. És mindegyikhez szíveket írt vissza, meg írt az ő képeikre kommentárt. De nekem egy ''kösziké''-re, és 2 mosolygós smiley-re futotta. Pedig hogy örültem ennek is, amíg nem láttam a lányok kommentárjait.
Szerdán amikor a legjobb barátnőm bejelentette, hogy egy másik felkészítős lánynak is ő tetszik, aki mellesleg egy időben a legjobb barátnőm volt, olyan rossz, szorongató érzés fogott el. Egy újabb csapás..:'(
Csütörtökön már a másik oldalról kaptam a pofont. Vittünk páran fényképezőgépet, hisz ez az utolsó előtti napunk volt a suliban. És leakartam fényképezkedni vele. Sikerült is. Örültem, de hogy még véletlenül se legyen jó napom, vagy pár boldog percem, az osztálytársnőm tudta nélkül a szívembe,az érzéseimbe taposott. Kérte, hogy fényképezkedjenek,és erre Ő hallgatott is. De az osztálytársnőm ölelgette, a vállára hajtotta a fejét... Mint a szerelmesek... Nekem halál helyett volt ezt látni.
Ma már velem incselkedett, masszírozta a tarkómat stb.
Haza értem kicsit nyomott hangulatban, hisz ez volt az utolsó napunk a suliban. Holnap ballagunk. És ő nem lesz ott. És mikor hazaértem felmentem MSN-re, azt hittem meghalok. Ki volt írva egy lány neve, aki a másik iskolába jár, és nemrég szakítottak a pasijával. És a lány neve mellett szivek. Ott egész, szép szivek voltak, az enyém viszont százezer darabra tört. Azóta nem is tudok értelmes dolgokat csinálni, Képet töltök fel netre, filmet nézek...
Lányok, fiúk, kívánom, hogy sose kerüljetek ilyen helyzetbe!!! Nincs annál rosszabb,ha valakit szívből szeretsz,s a szeretett fél észre sem vesz. Én jelenleg nem tudom elmondani milyen ez az érzés pontosan. De a borzasztó enyhe kifejezés rá.

mozgalmas hétvége- 2010. május 22-23.

Hi!
Ma értem haza Zentáról, felkészítőről. A zentai Bolyai Matematikai Tehetséggondozó Gimnáziumba akarok járni középsuliba.... Vagyis én sem tudom, hogy akarok-e... Mert nagyon félek tőle... A sok matekot nem tudom, bírni fogom-e...Mert nem vagyok valami nagy matematikus, csak tetszik maga a suli....És a társaság...Annyira jó fejek járnak felkészítőre... Jókat lehet szórakozni... De a gond csak az, hogy tetszik egy fiú az osztályomból... De lehet, hogy a héten látom őt utoljára... Mert szombaton elballagunk... Ő pedig nagyon jó sportoló, sikereinek hála, már bejárta fél világot... De külföldre akar menni tanulni, mert ott jobban elismerik a tehetségét.... És ott is lakna, nem járna haza... Hétvégenként se... Különben sem tudom, hogy érez-e irántam valamit... Vagy csak vak álmokat szövögetek vele kapcsolatban...!? Próbálok lemondani róla, de nagyon nehéz...
És most hétvégén... A felkészítőn... Ne higgyetek mohónak, de azt hiszem más IS megtetszett... És elnyomja lassan-lassan az osztályombeli fiú iránt érzett érzelmeimet... Pedig csak most szombat este (máj.22.) jöttem rá, hogy nagyon-nagyon tetszik...
Úgy volt, hogy a kollégiumban aludtunk szombat este... És a fiúk meg a lányok átmentek egy másik szobába hülyülni... Kivéve a barátnőm, Őt és 2 haverját... Ők bementek egy másik szobába és ott beszélgettek.... Egy idő után kezdett unalmas lenni számomra a társaság, akikkel voltam, s átmentem hozzájuk... Kicsit piszkált az egyik haverja, hogy biztos csókolóztunk ott.... De mondtam, hogy még csak szóba se került, meg elő se fordult ilyen amíg ott voltam... És aztán beszélgetni kezdtünk... Aztán viccelődtünk is... És ahogy néztem, egyre jobban belegabalyodtam,mert valahogy ő más mint a többi...Nem tudom miért... Lehet,hogy csak én érzem így....
Mikor visszamentünk a saját szobánkba...Hirtelen minden olyan üres és sivár volt... Úgy éreztem valami hiányzik...És rájöttem...hogy Ő az a valami, ami hiányzik...
Fél egyig beszélgettünk...És amikor mondtuk a jó pasikat, felkerült a lista elejére Ő is...:)
Alig tudtam aludni... A hiány, hogy nem láthatom, nem hagyott nyugodni, pedig csak pár szoba volt köztünk...
Másnap, vagyis ma... Amint megláttam, minden pompázott, ragyogott... És amikor odahozta nekem az előadáson az asztalt...azt hittem abban a percben elolvadok...Csak elfelejtettem elkérni a telefon számát....Na jó, nem is mertem volna...Mert borzasztóan félek attól, hogy visszautasít...
Azt nem bírnám ki...
A legjobban viszont attól félek, hogyha holnap meglátom az osztálytársam, minden megint ugyanúgy lesz....Remélem tévedek...
Amúgy ha bekerülünk mindketten a suliba több rá az esély, hogy vele jövök össze, mint az osztálytársammal, akit lehet, hogy a jövő héten látok utoljára.... De nem tudom... Szerintetek melyik kapcsolat lenne életképesebb? Írjatok bejegyzést, kérlek segítsetek...
Ezen kívül nem volt felkészítőn semmi érdekes... Este elmentünk Rini-be, megittunk egy tejes kávét...Majd a klubteremben (kollégium), neteztünk, néztük a focit... Az Inter nyert, nem a Bayern...:O:)
Ma pedig felkészítő után a nagymamámnál ebédeltünk, anyukám és a nagybátyám szülinapja alkalmából...Mmmm....A mama által készített ételek a legjobbak...:)
Aztán mikor hazaértem eldöntöttem...blogot írok...
Tanulni még nem tanultam, de hát ez lesz az utolsó hetünk az általános iskolában... Talán csak nem akarják lerontani a bizonyítványunkat az utolsó napokban...?:)

kis bevezető

Üdv, minden blogomat olvasónak!
Én egy 15 éves lány vagyok.Most fejezem a nyolcadik osztályt...
Szabadidőmben internetezek, táncolok és kajakozok(L).
Szeretek barátkozni, ismerkedni.Vannak is barátaim... De egyelőre még nem találtam olyan barátot, akivel igazán megértenénk egymást.:( Akivel bármikor, bármiről lehetne beszélni... És ezért néha nagyon nehéz megjátszani a jókedvű, boldog, gondtalan lányt. Szerintem nagyon jó dolog, ha van egy olyan barátnőd (illetve barátod), akivel őszintén beszélhetsz... És nem kell attól félni, hogy kinevet, kicsúfol gondolataid miatt... Remélem, hogy találok ilyen személyt, de addig is a blogírással próbálkozom, hisz itt elmondhatom azt, ami nyomja a szívem...