Hi!
Ma értem haza Zentáról, felkészítőről. A zentai Bolyai Matematikai Tehetséggondozó Gimnáziumba akarok járni középsuliba.... Vagyis én sem tudom, hogy akarok-e... Mert nagyon félek tőle... A sok matekot nem tudom, bírni fogom-e...Mert nem vagyok valami nagy matematikus, csak tetszik maga a suli....És a társaság...Annyira jó fejek járnak felkészítőre... Jókat lehet szórakozni... De a gond csak az, hogy tetszik egy fiú az osztályomból... De lehet, hogy a héten látom őt utoljára... Mert szombaton elballagunk... Ő pedig nagyon jó sportoló, sikereinek hála, már bejárta fél világot... De külföldre akar menni tanulni, mert ott jobban elismerik a tehetségét.... És ott is lakna, nem járna haza... Hétvégenként se... Különben sem tudom, hogy érez-e irántam valamit... Vagy csak vak álmokat szövögetek vele kapcsolatban...!? Próbálok lemondani róla, de nagyon nehéz...
És most hétvégén... A felkészítőn... Ne higgyetek mohónak, de azt hiszem más IS megtetszett... És elnyomja lassan-lassan az osztályombeli fiú iránt érzett érzelmeimet... Pedig csak most szombat este (máj.22.) jöttem rá, hogy nagyon-nagyon tetszik...
Úgy volt, hogy a kollégiumban aludtunk szombat este... És a fiúk meg a lányok átmentek egy másik szobába hülyülni... Kivéve a barátnőm, Őt és 2 haverját... Ők bementek egy másik szobába és ott beszélgettek.... Egy idő után kezdett unalmas lenni számomra a társaság, akikkel voltam, s átmentem hozzájuk... Kicsit piszkált az egyik haverja, hogy biztos csókolóztunk ott.... De mondtam, hogy még csak szóba se került, meg elő se fordult ilyen amíg ott voltam... És aztán beszélgetni kezdtünk... Aztán viccelődtünk is... És ahogy néztem, egyre jobban belegabalyodtam,mert valahogy ő más mint a többi...Nem tudom miért... Lehet,hogy csak én érzem így....
Mikor visszamentünk a saját szobánkba...Hirtelen minden olyan üres és sivár volt... Úgy éreztem valami hiányzik...És rájöttem...hogy Ő az a valami, ami hiányzik...
Fél egyig beszélgettünk...És amikor mondtuk a jó pasikat, felkerült a lista elejére Ő is...:)
Alig tudtam aludni... A hiány, hogy nem láthatom, nem hagyott nyugodni, pedig csak pár szoba volt köztünk...
Másnap, vagyis ma... Amint megláttam, minden pompázott, ragyogott... És amikor odahozta nekem az előadáson az asztalt...azt hittem abban a percben elolvadok...Csak elfelejtettem elkérni a telefon számát....Na jó, nem is mertem volna...Mert borzasztóan félek attól, hogy visszautasít...
Azt nem bírnám ki...
A legjobban viszont attól félek, hogyha holnap meglátom az osztálytársam, minden megint ugyanúgy lesz....Remélem tévedek...
Amúgy ha bekerülünk mindketten a suliba több rá az esély, hogy vele jövök össze, mint az osztálytársammal, akit lehet, hogy a jövő héten látok utoljára.... De nem tudom... Szerintetek melyik kapcsolat lenne életképesebb? Írjatok bejegyzést, kérlek segítsetek...
Ezen kívül nem volt felkészítőn semmi érdekes... Este elmentünk Rini-be, megittunk egy tejes kávét...Majd a klubteremben (kollégium), neteztünk, néztük a focit... Az Inter nyert, nem a Bayern...:O:)
Ma pedig felkészítő után a nagymamámnál ebédeltünk, anyukám és a nagybátyám szülinapja alkalmából...Mmmm....A mama által készített ételek a legjobbak...:)
Aztán mikor hazaértem eldöntöttem...blogot írok...
Tanulni még nem tanultam, de hát ez lesz az utolsó hetünk az általános iskolában... Talán csak nem akarják lerontani a bizonyítványunkat az utolsó napokban...?:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése