Életem egyik legfontosabb eseményéről még nem is beszéltem: a ballagásomról! Hát őszintén szólva nem volt valami nagy szám, köszönhetően az időjárásnak, és drága osztályfőnöknőnknek.
A ballagási műsor t1zkor kezdődött,de már 8-kor ott kellett lenni a suliba,mivel előtte misére mentünk, osztályfőnöki óra, fényképezkedés... Ezzel még nem lett volna gond, csakhogy zuhogott az eső.:( Amikor mentünk át a templomba az oszi esernyővel ment, mi meg csak utána esernyő nélkül. De olyan lassan ment, mintha temetésen lettünk volna. A zöld anyagon pedig nagyon látszott a víz. Mondtuk neki, hogy legyen szíves sietni, erre ő megkérdezte, hogy miért.:O
Mise után fényképezkedtünk a tanárokkal, bár fele nem volt ott. Majd még 25 perc szenvedést éltünk át az oszival, aztán kezdődött a ballagási műsor az iskola torna termében. Én az osztályelemzést olvastam fel,amit majd beillesztek a bejegyzés végére. Elég jól sikerült az olvasás, bár a végén már reszketett a hangom. A közös ének is tök jó lett, bár a szerbektől azért tanulhatnánk...Ők fergetegesek voltak...
A diplomaosztásnál az osztályfőnökünk nem mondta el a dicséreteket,pedig a másik 2 osztályfőnök elmondta. És totál úgy jött ki, hogy mi hülyék vagyunk, és senki nem kapott dicséretet. :@ Na, de nemcsak mi,még a szülők is kiakadtak...
az ünnepség után eljött a barátnőm,hogy odaadja a virágot,amit a ballagásomra vett. Örültem ám neki. Bejött egy fél órára a barátnőivel, akikkel tulajdonképpen én is jóba vagyok, és jókat nevettünk,beszélgettünk. Miután elmentek néztem a Szegedi Kajak-Kenu Világkupát. Akkorát nevettem,amikor megláttam a klubunk egyik vezetőjét,hogy a szüleim csak néztek. Este banketon annyira jó volt,hogy még mindig vissza szeretném pörgetni az időt...:)
Itt a prezentáció:
Ballagás
Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap, a ballagás napja. Itt az idő, hogy továbblépjünk, hogy más helyen próbáljunk szerencsét. Előttünk áll még az élet, új, ismeretlen világba lépünk. Mintha csak most kezdtük volna, és most, így az év végén észbe kapunk, nyolc évnek vége, egy újabb osztály búcsúzik. Mikor elsős kisdiákként léptünk be az iskola kapuján, rémülten néztünk erre az épületre. Az első években azt hittük, az iskola csak játék, de rá kellett döbbennünk, komoly az egész. A tanító nénik elindítottak minket, bevezettek az írás és olvasás rejtelmeibe. Felsőben Potocsnik Rozália tanárnő vett át minket, akitől sok támogatást és odaadást kaptunk. Sok új tantárgy, kemény dolgozatok, osztályzatok. Tanáraink nemcsak tanítottak, neveltek is minket. Így nyolcadikosan már szinte felnőttek vagyunk, készek arra, hogy középiskolába járjunk. Az utolsó napokban éreztük igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Ismertük tanáraink és egymás szokásait, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, kiben bízhatunk. Itthon voltunk. Ez az iskola volt ,,második otthonunk” hosszú éveken keresztül, jelentsen hát gyökeret egy életen át. Maradnánk még, de mennünk kell, az emlékek viszont örökre idekötnek minket. Hiányozni fog a hangoskodásunk a folyosón, a sok nevetés és tréfa.
Közösségünk tizennyolc tanulóból áll. Osztályunk tanulmányi eredményben kevésbé, sportban viszont magas szinten jeleskedik. Gergő, akinek élete a labdarúgás, legszívesebben egész nap focizna, ő sosem fárad el. Valentin, az asztalitenisz bajnoka, sikereinek köszönhetően fél világot bejárta. Bence a tekéről áradozik nap mint nap. Viharos szerelmi életében minden második héten más lány töri össze a szívét. Anna szintén sportol. Kajakozik, és emellett minden évben lefutja a maratont. Bízunk benne, hogy sportolóink nagyra viszik majd, elért eredményeik miatt büszkék vagyunk rájuk.
Nenád az osztály mókamestere. Meggyőző könyörgésével mindig belopta magát a tanárok szívébe. Kristófnak mindig más a szenvedélye, néptánctól a főzésig. Alex a sakknak él, valamint ő az osztály focikapusa. Kornél hatodikban került az osztályba Martonosról. Igazi motor őrült. Ádám, aki soha nem hozza a tornafelszerelést, guggolásban már bajnok. Társaságunk új tagja Marković Alex, az idén csatlakozott hozzánk. Ő a számítógépes játékok szerelmese. Zsóka egy művészlélek. Ő rajzokban fejezi ki gondolatait. Petra szeret segíteni másoknak, és jókat beszélgetni, főleg szerelmi életről. Tamara az angol nyelvben jeleskedik, szervezőképessége páratlan az osztályban. Niki a szókimondó, ami a szívén, az a száján is. Lilla segítőkész, akire mindig lehet segíteni. Zsuzsa minden évben küzd a futóversenyeken a dobogós eredményért, de egyelőre még nem sikerült neki. Niki az osztály kertésze. Szerény is, mint a virág.
Szeptemberben egy másik iskola csengője szólít majd a tanulásra minket. Szeretnénk megköszönni osztályfőnökünknek, hogy kedvességével, megértésével és türelmességével kisebb problémák ellenére négy boldog, felejthetetlen évet biztosított nekünk. Sikerült megőriznünk azokat az emlékeket, amiket tanárainktól kaptunk az itt töltött négy év alatt. A sok csodálatos élményt és tudományt, amit az iskola falai közt gyűjtöttünk, sohasem feledjük. Fájó szívvel és könnyes szemmel búcsúzunk és vágunk bele a nagybetűs életbe. A 8.c osztály Szabó Pál idézetével búcsúzik:
Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése